Byron, a nagypárna barátja, és Arnie, aki Arnold, de lelkizni is tud

Byron, a nagypárna igaz barátja

Byron, a beagle remek társ a mindennapokban, egy igazi szobacirkáló. Tipikusan az a kutya, akit ki lehet nevetni – vagy a viselkedése miatt, vagy a kinézetéért. Tavaly decemberben lett 6 éves. Becenévnek mostanában leginkább a Hurka és a Rakéta neveket szoktuk használni – köszönhetően a 4-5 kilós súlyfeleslegnek, ami rajta van.

Lord Byron

A lakás uralkodója: Lord Byronnak szólítjuk a családdal. Igazi érdekkutya: le tud ülni, sőt, pacsit is tud adni, de csak úgy, a semmiért nem hajlandó. Ha nincs jutalomfalat az ember kezében, akkor a füle botját sem mozdítja.

Pontosan tudja, mikor kellene megigazítani az ágyneműt, vagy lepedőt cserélni, hiszen ekkor semmivel sem lehet lerobbantani az ágyról. Azt is megérzi, ha a család indulni készül – ilyenkor szinte láthatatlanná válik, bevackolja magát valamelyik ágyra vagy kanapéra, és szomorú szemmel pislog ránk.

Két legjobb barátja van: a fekete macskánk, Pici és a nagypárna. A cica és Byron kapcsolatában egyértelmű, hogy a kutya marad alul – Pici lehemperedik elé, kelleti magát, de ha játékra kerül a sor, van, hogy Byron kikap. A nagypárnát rendszerint "maga alá gyűri": a szájába veszi a sarkát, ráfekszik és a mancsával gyúrja – így alszik el. Éjszakánként pedig mindig valakinek a fenekében kell lennie vagy valaki hasánál kell feküdnie.

Ha apukám (Főnök) bemegy a nappaliba, és leveszi a szemüvegét, akkor világos, hogy játékidő következik. Ilyenkor össze-vissza ugrálnak, birkóznak, nyüsztetik egymást. Byron másik kedvenc időtöltése a zoknik és ruhák kicsenése a szennyeskosárból, a pólók kilopása a szekrényből, és a néhanapján elöl hagyott zsebkendők atomjaira tépése. Pontosan tudja, hogy ki telefonál anyukámnak – én vagy apukám – a beállított csengőhang alapján. Tévézni nem szokott, viszont annál jobban szeret aludni.

Kiskorában sajnos életveszélyes állapotba került, hányásos-hasmenéses tünetei voltak. Valószínűleg egy kutya-jutalomfalat lehetett az oka. Két hétig fecskendőből itattuk és infúziót is kapott minden nap. Szerencsére erős volt és felgyógyult. Azóta jobban figyelünk minden bajára, mint a sajátunkra. Sajnos Kecskéstelepen többször előfordul a kutyák mérgezése – a két előző kutyánkat is 4 év különbséggel megméregezték, több másik kutyával együtt a környéken. Egyértelmű volt, hogy Byron ezek után szobakutya lesz, és az udvarra csak úgy mehet ki, hogy előtte szétnéztünk a kerítés körül, nincs-e valami bedobva. Innen nézve Kecskéstelep nem a legkutyabarátabb helye Szegednek.

Picit öntörvényű, kicsit túlsúlyos, de a legjobb barát a világon. Ő Byron.

Arnie, a tökös férfi, akivel lelkizni is lehet

Arnie – azaz, ahogyan viccesen hívjuk: Arnold Braunschweiger – 1 éves kan drótszőrű magyar vizsla, és Arnold Schwarzenegger után kapta a nevét. Igazi bújós kis fickó, egy örökmozgó, akivel még lelkizni is lehet. Ugyanakkor tökös férfi, aki imádja a labdás sportokat, és jól meg tudja mondani a magáét.

A tanítása az "Ül!" paranccsal kezdődött, azután jött Arnie specialitása, a "pacsi". Amióta megtanult pacsit adni, azóta ha ember közelében van, muszáj a mancsát a kezünkbe tennie. Ha sorban állunk az állatos boltban, vagy csak az udvarban beszélgetek valakivel, leül mellém, és mint egy gyerek, "megfogja" a kezem. Ennél is jobb, amikor valaki mellé guggol – ilyenkor szabályosan átöleli az embert. Szóval a lényeg, hogy mindenféleképpen hozzá kell, hogy érjen valakihez.

Arnie akcióban

Arnie-nál a szabályok betartása valahogyan kétségek nélkül jön. Ha azt mondjuk, marad, akkor marad. Ha nyitva van a kapu – akár egész napra is – ő akkor sem megy ki az utcára. Egyszer-kétszer a lakásba is bejöhet, de itt is tudja mi a tabu. Ilyen téren akár lakásban is lehetne tartani, de a kert az ő igazi területe, így nem lesz belőle kanapévadász.

Egyébként mindenki szereti, aki találkozik vele, és ez talán a már említett dolgoknak köszönhető. Megjelenésében sem tipikus drótszőrű vizsla: csak itt-ott drótosodik, a farkát pedig még kiskorában kurtították, így olyan, mint egy krinolin, ami izeg-mozog mindig, mikor örül.

A vízzel is különleges kapcsolata van. Nem tud "normálisan" inni, hanem a száját, mint egy nagy kancsót használva, szinte alábukik a vizes tálba, és kiszívja – nem lefetyeli – a vizet. Van egy kis műanyag kagylóhomokozója, amibe vizet szoktunk tölteni a nyáron. Ebbe belefekszik és búvárkodik: az egész fejét lenyomja a víz alá és levegőt fúj. A közeli Holt-Marosba is be szokott menni, hogy felfrissítse magát. Ugyanakkor az esőt és a locsolócsövet nem szereti.

Kedvenc csemegéje a körte és a dió – nyáron és ősszel a kertben lévő fákról lepotyogott gyümölcsöket rágcsálja előszeretettel. Sosem fejez be egyet, mindig megrág egy körtét és megy a következőhöz. A diót pedig fogaival töri meg, aztán kiválogatja az ehető részeket. Egyébként pedig gyűjti a botokat – az összes létező ágat felcipeli a teraszra. Példaképünk Demény, a kötsög, aki szintén vizsla, de a kanapévadász fajtából.

Igazi veszélybe még nem kerültünk vele – és reméljük, ez így is marad. Szerencsére Újszeged, főleg a Holt-Maros környéke kutyabarát hely, és az itteni ebek, akiket sétálni visznek mind barátságosak. Domaszéken is szoktunk nagyokat sétálni a földeken Arnie egyik barátjával, Frakkal, aki szintén vizsla.

Mondhatnám, hogy Arnie a legokosabb kutya, de mindenkinek a sajátja az. És persze a legszebb is.