A Tisza vizével védték magukat a betegségektől

Pünkösd hava, ahogy korunkban, úgy hajdanán is szabadtéri vigassággal, piknikekkel kezdődött a néphagyományban. Kulik Melinda néprajzos muzeológus lapunknak elmondta, hogy az alsóvárosi nyomáson a katonák és a céhekbe tartozó férfiak a tábori mise után sátorszerűségeket állítottak, és kiültek eléjük. Az asszonyok szegedi paprikást, kalácsot, fánkot, túrós lepényt, csörögét vittek nekik, zenéltek, vigadtak. A nőknek este haza kellett menniük, a férfiak azonban önfeláldozó módon másnap estig maradtak kárlátó címén, azaz arra hivatkozván, hogy ne vesszen semmi kárba.

Bodzaágakkal a boszorkányok ellen 

A paraszti kultúra fontos tradíciója volt a májusfa állítás az eladó leányok háza elé.

– Szalagokkal és virágokkal díszítették. Később már nem csak májusfákat állítottak, hanem bodzaágakat tettek az eladó sorban lévő lányok kapujára. Illetve Szőregen volt szokás, hogy amit május első napján köpültek, azt félretették, mert úgy tartották, hogy nagyon hasznos lesz fülfájásra – mesélte a muzeológus.

Sándorfalván május 1-jének reggelén éhgyomorra kellett meginni egy pohár vizet, mert a hiedelem szerint ezzel megtisztították a májukat. Szegeden bodzával díszítették a házakat, hogy megóvják otthonaikat a boszorkány kísértésétől.

Éjfélkor mentek a Tiszára a tápaiak

Szent Flórián napján, akit a sörfőzők, a fazekasok, a tűzoltók védőszentjeként tiszteltek, szentmisét és áldomást tartottak.

– Illetve, ha valaki sört ivott Szegeden, úgy tartotta a csúfolódó mondás, hogy Flórián vizét issza, mert a szegedi nép inkább borivó volt – jegyezte meg mosolyogva Kulik Melinda.

Május 12. és 14. között, a fagyosszentek idején, Pongrác, Szervác és Bonifác napjain csupán a jó időt várták. Május 16-án, a vízen járók, utazók, fuvarozók védőszentje, Nepomuki Szent János ünnepe pedig imádsággal telt. 

– Volt egy Bitó János nevezetű halász, akinek fennmaradtak visszaemlékezései. Leírásából tudjuk, hogy volt egy Sziráky-féle halas bicskája, amelynek egyik oldalát egy ponty, a másikat Nepomuki Szent János alakja díszítette. Ez is mutatja, hogy nagy tisztelet övezte a szentet. Ha a szobra előtt elmentek, mindig megálltak imádkozni. Tápén körmenetet tartottak, úgy mentek koszorúzni a szobrát – mondta a muzeológus. 

Tápén továbbá az is tradíció volt, hogy aki Nepomuki Szent János ünnepének éjjelén meghallotta a templom harangszavát, annak el kellett mennie a Tiszára vizet inni, hogy ne érje baj, betegség.

Templomról templomra, keresztről keresztre

A Húsvét utáni negyvenedik nap, Krisztus mennybemenetelének ünnepe, azaz áldozócsütörtök előtti három napot keresztjáró napoknak nevezték.

– Ezeken a napokon a parasztok vagy három templomba, vagy a tanyavilágban három különböző kereszthez mentek el imádkozni. Amíg odavoltak, az állatokat nem fogták be. Az áldozócsütörtök elnevezés onnan ered, hogy az egyház tanítása szerint legalább évente egyszer el kell menni gyónni és áldozni. Aznap a szegedi gazdák misét mondattak a kedvező termésért – részletezte Kulik Melinda. 

Hozzátette, azt is tartották, hogy ha valaki áldozócsütörtökön bort ivott, akkor az vérré vált a szervezetében.

Május 25-én, Szent Orbán napján a szőlősgazdák mondattak szentmisét, hogy védjék a termést az utolsó fagytól, továbbá ezen a napon kezdték a paprikapalánták kiültetését a földekre.

– Szent Orbánról volt egy bájos történet a néphagyományban. Eszerint, amikor a kalendáriumot írták, és kiosztották, hogy melyik nap melyik szent ünnepe legyen, Szent Orbán éppen a kocsmában tartózkodott. Mire odaért az osztozkodásra, már minden nap gazdára talált. Amikor megtudta, hogy május 25-e lett az ő napja, nagyon rossz néven vette, hogy ennyire későre került a többi szenthez képest – mesélte Kulik Melinda. 

Nagy bajjal járt, ha szidták a szelet 

Pünkösd a szentlélek eljövetelének ünnepe, éppen ezért tilos volt az ünnep alatt a szelet szidni.

– Úgy tartották, hogy aki pünkösdkor szidja a szelet, az magát a szentlelket szidja, és ezért gutaütést kap. Szokás volt hajnalban kimenni a Tiszára megfürdeni, hogy védjék magukat a betegségektől. A lányoknak ezt szótlanul kellett elvégezniük ahhoz, hogy az átok se fogjon rajtuk – mesélte a muzeológus.

Tápén úgy tartották továbbá, hogy aki pünkösdkor megfürdik a Tiszában, az nem lesz fakadékos, azaz elkerülik a gennyes megbetegedések. Szőregen pedig azt mondták, hogy, ha azon a napon megfürödnek, akkor mindig pirosak, azaz egészségesek lesznek.

– A szőregiek szerint pünkösd éjszakáján a boszorkányok karikát táncoltak. Ezt általában olyan kör alakú helyre értették, ahol nem nőtt fű. Úgy tartották, hogy aki abba belelép, gyógyíthatatlan betegséget kap el – mondta.

Szőregen szokás volt továbbá, hogy pünkösd hajnalban az asszonyok elmentek lepedővel harmatot szedni, ami védelmet nyújtott a boszorkányok ellen.

Pünkösdkor volt még szokás a májusfa kitáncoltatása, azaz táncos mulatsággal egybekötött lebontása.

– Szegeden a házak kapujára pünkösdkor is bodzaágakat tettek, amiket aztán bevittek a házba, és gyógyításra használták. Például szélütéses betegséget az ágak füstölésével – mesélte a muzeológus.

Egy évnyi aranyéletet nyert a pünkösdi király

Az ünnep vidám tradíciója volt a pünkösdi király választás, amikor ügyességi versenyeken kellett a legényeknek erejüket, rátermettségüket bizonyítaniuk. A győztes elnyerte a pünkösdi király címet, amellyel egy éven át különböző kedvezmények jártak, például ingyen ihatott a kocsmában, a bálokban pedig először választhatott magának leányt a táncba.

A leányok a Dunántúlon pünkösdi királyné járást, az Alföldön pünkösdözést tartottak, házról házra jártak, énekeltek, jókívánságokat mondtak, cserébe adományokat kaptak.

– Nagy különbség nem volt a kettő között, csak néhány mozzanatban. A Szegedre jellemző pünkösdözés során legények is megjelentek a leányok menetében. Ez vagy tényleges, igazi legényt jelentett, vagy pedig egy leány öltözött be legénynek, aki a menet elején ment. A pünkösdi csoportosulás közepén vonult a pünkösdi királyné piros kendővel és fátyollal a fején, a többi leány rózsaszín koszorút viselt, leghátul pedig a zsákos asszony zárta a sort, aki begyűjtötte az adományokat a házaknál – részletezte Kulik Melinda.